Ezzel a címmel írhatnék arról az Elvis képről is, amelyik - a térharmonizálást elősegítendő - a konyhánkban található, de az majd egy másik bejegyzésben kerül sorra. :)
„The image is one thing, and the human being is another. (A kialakult
kép egy dolog, az ember maga egy másik.)” Elvis Presley
Érdekes dolog „együtt létezni” egy emberrel, akivel sohasem
találkoztam. Több, mint harminc éve vagyok Elvis rajongó és ez idő alatt nem
sok olyan nap akadt, amikor ne hallgattam volna meg dalát, vagy valamiért ne jutott
volna eszembe. Bár sok mindent elolvastam róla, találkoztam barátaival,
zenésztársaival és hallgattam őt életem nagy részében, tisztában vagyok vele,
hogy nem tudhatom, milyen ember volt valójában. Igazából csak a képet
ismerhetem, ami kialakult róla bennem és aminek ezáltal én is része vagyok.
Sok évtizeddel a halála után is jelentős része kultúránknak,
egy elemelkedett szimbólum, aki ugyanakkor sok mindent elhozott és megmutatott
nekünk. Hagyatékán, főleg dalain, illetve bennünk élő részén, részein keresztül
teszi ezt napjainkban ugyanúgy.
Mit szimbolizál ő talán általánosságban is, de számomra
leginkább? (Természetesen még rengeteg mindenről lehetne írni, ez csak néhány, általam kiemelt dolog.)
Hatalmas teremtő erővel rendelkezett, elért szinte
mindent, amit szeretett volna. Egy kis, déli falu, Tupelo egy piciny
kunyhójából indult, ahol születésükkor ikertestvére, Jesse meghalt, mert nem
volt pénzük orvosra. Ő is és édesanyja is erősen hittek benne, hogy egyszer
sokra viszi az életben. 19 éves korában jelent meg első lemeze, 21 évesen már
világhírű volt. Számtalan
zenei rekordot a mai napig ő tart. Több mint egymilliárd lemezét adták el világszerte, csak az USA-ban 150
albuma, vagy kislemeze lett arany, vagy platina. Az egyetlen ember, aki három műfajban is tagja a Hall of Fame-nek (rock
and roll, country, gospel). Hawaii-i koncertje volt az első, egész világra
kiterjedő, műholdas közvetítés, 40 országban, több mint egymilliárd néző látta!
Nagyon tudta élvezni az életet. Imádott játszani – de csak csapatban, legyen szó
amerikai fociról, tűzijáték-csatákról, görkorcsolya-partikról, vagy bármi
másról. Ha úgy hozta kedve, barátaival felültek saját repülőgépére és
elugrottak New Yorkba hamburgert enni.
A bőséget, amit megteremtett, szerette megosztani. Sok barátja vele lakott otthonában. Ha kedve
támadt lenyitható autóban utazni, vagy lovagolni, motorozni, nemcsak magának,
barátainak és rokonainak is vett. Szerette nézni az autószalonok kirakata előtt
sóvárogva ácsorgó nincstelenek arcát, amikor meglepte őket a csodált autóval. Híres
arról, mennyi autót, ékszert, készpénzt osztott szét. A híradásokon túl is
gyakran fizette ki rokonok, barátok és teljesen idegenek kórházi számláit,
adósságait, vásárolt számukra otthont. Számos jótékonysági szervezetet
támogatott rendszeresen. Sohasem felejtette el, hogy honnan jött.
Erősen uralni akarta az életét, de főleg a
testi működéseit. A katonaságnál kapott először élénkítőket, később a
tablettákkal érte el, hogy napokig ébren tudjon lenni, vagy napokig aludjon.
Ugyanezt tette az emésztésével is és fájdalomcsillapítókat is szedett. Élete
vége felé (42 évesen halt meg) már marokszám szedte a gyógyszereket. Függött tőlük,
a közhiedelemmel ellentétben azonban nem használt kábítószereket és nem
szerette az alkoholt sem.
Vallásos
neveltetésben részesült, először a templomban énekelt szüleivel, gospelt. Ez a
zene állt szívéhez legközelebb. Több kiváló gospel albumot jelentetett meg, szakmai
elismeréseit, például Grammy-díjait is ezek hozták számára. Mindvégig
foglalkoztatta, hogy Isten miért pont őt szemelte ki arra a szerepre, hogy
Elvis Presley legyen. Nagyon tudta működtetni, használni az anyagi világot, ami
rajta – személyén és főleg zenéjén keresztül - összekapcsolódhatott a
felsőbbrendűvel (kinek-kinek amit jelent ez hite szerint) és így elhozta
számunkra annak végtelen szeretetét. (Az "Elvis és a spiritualitás" téma is megérdemel majd - minimum egy - külön bejegyzést. :))